Oldal értékelés: +36-70-61-51-555 info@mecsekimezeskorut.hu

MÉHÉSZEK - VÁLASZÚT ELŐTT

admin 2019.11.22 Tag: Hírek

Egy országos választás lebonyolítása sok-sok feladattal, egy hosszabb időszak eredményeinek, kudarcainak átgondolásával, értékelésével jár. Az előkészületek és a választás során mérlegre kell tenni, hogy mi történt, mi változott az ágazatban? Hogyan dolgozott a vezetőség?

Választások előtt a méhészeti ágazat

Mintegy félév múlva újból választanak a méhészek. A jelenlegi vezetők beszámolnak eddigi munkájukról, lesz korteskedés, választási verseny, majd a küldöttek megválasztják új képviselőiket a következő 4 évre.  Erről ugyan még nem esett szó a szaksajtóban, de bizonyára sokan gondolkodnak már, hogy mi is fog történni a következő a hónapokban. Mint nem méhész, de az ágazatot figyelemmel kisérő kutató, ezzel az írással szeretnék hozzájárulni az előkészületekhez, az elmúlt 4 év értékeléséhez.

Egy országos választás lebonyolítása sok-sok feladattal, egy hosszabb időszak eredményeinek, kudarcainak átgondolásával, értékelésével jár. Az előkészületek és a választás során mérlegre kell tenni, hogy mi történt, mi változott az ágazatban? Hogyan dolgozott a vezetőség? Vajon jól fogta meg és tudta-e képviselni a méhészek érdekeit? Fel kell vázolni, hogy milyen tennivalók lesznek a következő időszakban, milyen irányban mozduljon el az ágazat és miként alakuljon az érdekképviselet tevékenysége. Világos jövőképet kell felmutatni, amely elfogadható és egyértelmű a méhészek számára.

Hogy értékelem az ágazat helyzetét?

A méhészeti ágazatban az elmúlt négy évben nem történt minőségi előrelépés.  Változások természetesen voltak az évek során, de a méhészek helyzete nem javult, sőt. Sok tekintetben rosszabb lett.

A méhészeti ágazatban sem állami, sem érdekképviseleti oldalról nem tudták feloldani azt a súlyos ellentmondást, hogy Magyarországon (egy mézes Kánaánban) alacsony hazai fogyasztás mellett jelentős a méztúltermelés, az Európai Unióban viszont hiány van mézből. Ott az önellátási szint 60 % körül mozog.  Európa tehát jelentős importra szorul, hogy el tudja látni a fogyasztókat.   Az Európai Unióból nézve ez a helyzet azt jelenti, hogy a Közös Agrárpolitikának nem igazán kell beavatkoznia a piaci folyamatokba. A mézpiac elvileg megoldja a fölmerülő kérdéseket.

Magyarországon ugyanakkor jelentős a méztúltermelés és egy hosszan elnyúló túltermelési válság alakult ki, mely intézkedésre vár.  Ez hasonló ahhoz, mint amikor a Közös Piacban a 80-as években tej és bortengerek, vaj- és húshegyek keletkeztek.  Magyarország - pontosabban a magyar mézletöltők és kereskedők - ahelyett hogy kihasználnák a hiányt Európában és a kitűnőnek mondott magyar mézet jó áron, márkaként értékesítenék az egységes piacon, inkább karakter nélküli tömegtermékként, lédig formában, többnyire név nélkül adnak túl a ’folyékony aranyon’. A magyar méz túlnyomó hányada Európa legrosszabb felvásárlási árain, hordós export formájában kerül  az EU tagországaiba. A mézfölösleg ilyetén levezetése nemzeti szinten nagy pazarlás és a méhészek többségének is súlyos veszteség.  

A túltermelés ugyanakkor viszonylagos, mert a szaksajtóban több méhész is levezette már, hogy alapos marketing révén a hazai fogyasztás emelésével és a hozzánk látogató turisták figyelmének felkeltésével a hazai méztöbblet jelentős része országon belül elfogyna. Nem véletlen a méhész miniszter keserű megjegyzése 2018-ban, a Méhészetben vele készült interjúban: „a magyar méz alapanyagként távozik, és nem olyan termékként, amelyben van hozzáadott érték.  Azt a külföldi kiszerelő üzemek fölözik le”. Néhány hónappal később, a profi méhészek konferenciáján a miniszter már erősebben fogalmazott: „…már nem fenntartható, hogy a Magyarországon termelt méz nagy részét hordós kiszerelésben adják el, a méhészeknek meg kell mutatniuk, hogy a termelésben és az értékesítésben is közösen tudnak előre lépni.”  

A magyar agrárágazati irányítás tehát felismerte az ágazat súlyos ellentmondását és a pazarlást. Konkrét lépéseket azonban még nem tudott tenni annak érdekében, hogy változzon a helyzet.  A helyes megállapításokon túl stratégia, akcióterv, hosszabb távra vetített változások sorozata még nem ismert.

Az elmúlt évtizedek alatt létrejött a 22-es csapdája a méhészeti ágazatban. Hiába kiváló a magyar méz, melyet Európának és a világnak prémium termékként kellene elismerni, mint például a tokaji bort,  nem mutatkozik olyan érdek és szervező erő, mely ki tudná mozdítani a magyar mézet és a hazai méhészetet abból a helyzetből, amiben évtizedek óta leledzik. A retorika a magyar mézről és a valóság szöges ellentétben áll egymással.  Pedig sok méhész nagyon bízott abban, hogy a méhész miniszter majd megoldásokat hoz. Reméljük, ez bekövetkezik a következő időben.

Ami az Országos Magyar Méhészeti Egyesület tevékenységét illeti, egy „puha érdekképviseletről” lehet beszélni. Ha áttekintjük az érdekképviselet szerepvállalását az elmúlt 4 évben, leginkább az szembeötlő, hogy abban kérdésben nem tudott eredményt elérni, sőt a hangját sem hallatta, ami legjobban fáj a méhészeknek. Ez a mézárak kérdése. Volt ugyan fantom kűzdelem a kínai méz és mézhamisítás ellen, de ez inkább a kereskedők nézőpontjából érdekes.  Az sosem merült fel konkrétan és nevesítve, hogy ki/kik és milyen módon is hozzák be  a gyenge minőségű vagy hamisított mézeket hozzánk és Európába.  E ’küzdelem’ annyit hozott, hogy a magyar vásárló bizalmát is sikerült megingatni a hazai méz valódiságában.

Más ágazatokban az érdekképviselet foggal - körömmel harcol az árakkal, mennyiségekkel, minőséggel kapcsolatban. A borászok képviselői a hatóságokkal összefogva képesek voltak stratégiát fogalmazni, konkrét célokat kitűzni és azok elérése érdekében keményen dolgoznak. Ilyen a méhészeti ágazatban nincs. A méhészek a piacról tudnak legkevesebbet. A szakcikkekből jól ismerik, hogy mi a helyzet Észak és Dél-Amerikában, Ázsiában, Afrikában, csak arra nincs rálátás, hogy Magyarországon és Kelet-Közép Európában miként is dolgoznak a mézletöltők és mézfelvásárlók.  Az ágazat ezen része nem átlátható. Eközben a magyar borágazat szereplői már egységes arculattal lépnek fel idehaza és Európában a magyar bor hírének és rangjának emelése érdekében.

Az érdeképviseletnél a jelenlegi választási ciklus új vezetőséggel indult. Mindjárt a választások után kiderült azonban, hogy a küldötteknek megosztott vezetőséget sikerült választania. Kisért a régi méhész átok. Az OMME elnökség két táborra szakadt. Az OMME elnöke 2016 nyarán a jászberényi mézvásáron nem stratégiát és programot hirdetett, hanem elővette pár évvel korábbi jegyzeteit és abból szemezgetett. Egy évvel később a vele készített interjúban pedig egyértelműen megfogalmazta, hogy megosztott az OMME vezetése:  „Jelenleg az OMME-n belüli munkámra koncentrálok. Ez a munka teljesen más, mint 10-15 évvel ezelőtt, a megosztottság miatt. De ehhez is hozzá lehet szokni, és ez még keményebb munkára sarkallja az embert.

Lehetséges megosztott vezetéssel érdekképviseletet folytatni egy nagy szakmai és érdekképviseleti szervezetben?  A megosztottsághoz hozzá lehet szokni? Mit gondoltak vajon erről a méhészek az elmúlt három évben? Kinek volt jó ez a fenntarott állapot?  A vezetői megosztottság eredményezte, hogy mindig csak az időszerű kérdések, az aktuális helyzet szerepelt napirenden. Azok az ígéretek, amelyeket választás előtt hallottunk, hogy paradigmaváltásra, megújulásra van szükség a méhészeti ágazatban, a következő időszakra tolódnak.

Ami a mézkereskedelmet illeti, az ’sötét ló’ a méhészek számára. Nem átlátható, hogy mi történik a ’leadott’ mézzel, min megy keresztül, amíg a kaptártól a fogyasztó asztalára kerül.  A mézkereskedők távol vannak attól, amit jobb helyeken vállalati társadalmi felelősségvállalásnak (Corporate Social Responsibility CSR ) neveznek. Azaz, nemcsak saját profitjukért, hanem a méhészek megélhetéséért is felelősséggel tartoznak.  Jól kifejezi a méhészek hangulatát Balogh László 2018. júliusi cikke a Méhészetben:

„Kicsit keserűen írom le a következő sorokat. A kevés méz, a kicsi termés ellenére a felvásárlási árak letaglóztak mindnyájunkat. Kérem azokat, akik belőlünk élnek, vegyék végre tudomásul. Ha a gazdaállat elpusztul, vele együtt pusztul el az élősködő is. Szokták mondani felénk, „kinek nem ümögge, ne vögye magára”. 

Egy másik példa: a kereskedők és az érdekképviselet furcsa viszonyára utal az a levél  2017 elejéről, melyet a legnagyobb mézletöltő írt az OMME-nak és a méhészeknek. A levélre az érdekképviselet nem adott nyilvános választ, nem történt felszólalás.  Sok egyéb mellett  a levél arra figyelmeztetett, hogy „Jelentős mértékben kiszorulhat a magyar méz a nyugat-európai boltok polcairól, mert a méhészek árelképzelései elrugaszkodtak a realitástól”.  Az állítás hátterében az állt, hogy a méhészek, régi kifejezéssel élve, már nem ’adták le’ mézeiket a kereskedők által felkínált áron a felvásárlóknak. A hivatkozott levél a termelők tájékozatlanságát jelölte meg a jelenség okaként,  vagyis, hogy nincsenek kellően informálva a piaci lehetőségekről, ami „nem kellően átgondolt értékesítési stratégiához vezet.”  De kitől kellene a méhésznek tájékozódni a piaci lehetőségekről, ha nem azoktól, akik a piacon vannak? A magyar méhészek 90%-ának egyemberes ’piaca’ van, ez a mézletöltők és kereskedők felvásárlója. Tehát miről is van szó? 2017 nyarára olyan helyzet alakult ki, hogy a hordós méz felvásárlási árai már a világpiaci árak alatt voltak és azóta a helyzet nem sokban változott.

A fenti néhány fölvetés  arra jó, hogy emlékeztesse a méhészeket és elindítson gondolatokat az elmúlt évekről.. Nem az én feladatom, hogy mindenre kiterjedő értékelést adjak az ágazat belső dolgairól. Ha változást akarnak, azt nekik kell megtenniük, senki más nem fog helyettük cselekedni. Ehhez olyan képviselőket kell választaniuk, akik képesek lesznek megteremteni a változást, azt a paradigma váltást, új felfogást, új szemléletet, amit Bross Péter már 2016-ban igért. Minél később fog bekövetkezni, annál fájdalmasabb lesz a változtatás. Most tudnak a méhészek olyan vezetőket és képviselőket választani, akik összefogva meg tudják fogalmazni és képviselni a méhész közösség érdekeit.  Képesek szembenézni a valóság tényeivel és képesek megújítani az ágazatot.

Pécs 2019. szeptember 17.

Kovács Dezső PhD.
c. egyetemi tanár

kovacsd951@gmail.com

 

 

 

 


partnerek